Aztán felmentem a szobámba. Amikor beléptem megláttam |
a könnyein át rám mosolygó Laurát… |
|
|
|
-Köszönöm- mondta halkan…-nem is tudtam, hogy ennyire |
szeretsz! |
|
|
|
|
|
|
-Hülye vagy .- feleltem- persze hogy szeretlek.. |
|
bevettem az ölembe, ami nem volt nehéz, mert sokat fogyott. |
Aztán elmeséltem neki mindent…Minden apró részletet |
ami Németországba történt velem.. A tesóm csak ennyit |
felelt: |
|
|
|
|
|
|
|
-Örülök, hogy legalább neked is van valakid…mert |
|
nekem itt vagy te… |
|
|
|
|
|
-Nekem meg itt vagy te…de azért boldog vagyok Bill |
miatt… |
|
|
|
|
|
|
-Milli..-mondta a húgom- alhatok ma nálad? |
|
| |