- Válasz helyet csak bólogattam és a mellkasára hajtottam a fejem. |
Tovább mentünk…Eszembe jutott valami: |
|
|
|
- mit hallottál akkor?... |
|
|
|
|
|
|
-Semmit…és éreztem h rám néz. |
|
|
|
|
Szóval így akarta elérni, hogy ránézzek…Ügyes… |
|
|
Nem akartam hazamenni. Azt hiszem ő se..Az út mellett volt egy pad. |
leültünk oda. Magához húzott és csak ültünk csendben. Annyi |
mindnet akartunk mondani egymásnak..de éreztük, hogy nem ez |
a megfelelő pillanat.Egy idő után feltámadt a szél…Szomorú |
|
voltam..és boldog…Még mindig alig bírtam felfogni, hogy |
|
anyuék válnak! Elindultunk..a szálloda elé érve Bill puszival köszönt |
el, hiszen itt már megláthattak midnekt a lesifotósok. A fülembe |
súgta: |
|
|
|
|
|
|
|
|
- Holnap taálkozunk. |
|
|
|
|
|
|
- Jó.-válaszoltam és belenéztem abba a gyönyörű mélybarna |
szemébe….. |
|
|
|
|
|
|
| |