Túl a világ végén (Übers Ende der Welt)
Keresztül rohantunk a városon
De egy olyan helyet sem ismertünk fel
Ahol mi még sohasem jártunk volna
Mindent kipróbáltunk
A szabadságnak itt a vége
Nekünk most át kell mennünk ezen a falon
Helyezd át a súlyod
Nem látod a szakadékot
Refrén:
Vigyázz, kész, tűz és fuss
Felszakad előttünk az égbolt
Együtt sikerülni fog
Túl a világ végén
Ami utánunk darabokra esik szét
Még egyszer visszanézünk
Ez az utolsó pillantás
Mindarra, ami valaha volt
Gyere, lélegezz még egyszer
Ez lehet a kezdet
A reggel már csak karnyújtásnyira van
Helyezd át a súlyod
Nem látod a szakadékot
Vigyázz, kész, tűz és fuss
Felszakad előttünk az égbolt
Együtt sikerülni fog
Át a világ végén
Ami utánunk darabokra esik szét
Hagyj mindent magad mögött
Nincsen mit vesztened
Minden mögötted és mögöttem
Semmi sem tart minket fel
Helyezd át a súlyod
Nézz az arcomba
Vigyázz, kész, tűz és fuss
Felszakad előttünk az égbolt
Együtt sikerülni fog
Túl a világ végén
Ami utánunk darabokra esik szét
Szétesik mögöttünk.
Szétesik mögöttünk
Beszélgetni (Reden)
Hello
az ajtómban állsz
oké, de először gyere be
Teljesen, egyedül vagyunk
a 483-as szobában
Itt bent soha nincs rendes nap
A fény a minibárból jön
És holnap sem lesz itt világos,
Üdvözöllek a hotelben!
Csak beszélgetni akartunk,
És most itt fekszel
És én melletted
Beszélgetni, beszélgetni
Gyere be
Nem fognak zavarni
Már kitettem, a Ne zavarj! – táblát
Mindegy hol leszünk holnap
A világ, most csak itt bent van,
Feküdj csak vissza,
Hallgatlak téged,
Látom az arcod
Az ajkaid, szétnyílnak,
Beszélj lassabban – kérlek, ne olyan gyorsan
Üdvözöllek a hotelben!
Csak beszélgetni akartunk,
És most itt fekszel
És én melletted,
Beszélgetni, beszélgetni
Riadó az ajtó előtt,
Az egész világ kiabál
Mindenki, rángat
Semmit, nem akarok rajtad kívül
Beszélgetni, beszélgetni
Csak beszélgetni akartunk,
És most itt fekszel
És én melletted,
Beszélgetni, beszélgetni
Csak beszélgetni akartunk,
És most itt fekszel
És én melletted,
Beszélgetni...
Halálra szeretett (Totgeliebt)
A levelet a hideg kezemben tartom
Az utolsó kincs volt
Amíg el nem égett
Ránézek
Minden sorral
meghalt egy érzés,
Ami marad, a sötétség
Egy néződ
Többé már nem segít
Ez megöl engem
Halálra, szerettük egymást
Ez megöl engem
Mert az álmunk
romokban hever
A világ hallgasson
És mindig magányosak legyünk
Elveszettek vagyunk
Ha a hatalmak egyesülnek
Ez elmúlik
A keselyűk köröznek felettünk,
Amit még nem vittünk magunkkal
Nem ér semmit
Közelebb jönnek
Körülöttünk vannak
Minket akarnak
Hagyj most elmenni
Már nem tudom
Ez megöl engem
Halálra, szerettük egymást,
Ez megöl engem
Mert az álmunk
Romokban hever
a világ, hallgasson
És mindig magányosak legyünk
Elveszettek, vagyunk,
Ha a hatalmak egyesülnek,
Ez elmúlik
A keselyűk köröznek, felettünk
Megölik az utolsót benned
És az utolsót, bennem
Ez megöl engem
Ez megöl engem
Halálra, szerettük egymást,
Ez megöl engem
Mert az álmunk
Romokban hever
a világ, hallgasson
És mindig magányosak legyünk
Elveszettek, vagyunk,
Ha a hatalmak egyesülnek
Ez elmúlik
Ne ugorj! (Spring nicht)
A háztetőkön
olyan sötét és hideg van,
Hallgatok a nevedről,
mert most
Nem akarod hallani
A város szakadéka,
Elnyeli a hulló könnyeket
Ott lent nincs semmi,
Ami itt fent még tart
Érted kiáltok az éjszakába,
Ne hagyj cserben, ne ugorj!
A fények nem tartanak meg,
Megcsalnak téged,
Emlékezz
Rád és rám
a világ ott lent, nem számít,
Kérlek, ne ugorj!
A szemedben
Minden értelmetlennek és üresnek tűnik
a hó magányosan, hull,
már régen nem érzed
Valahol ott kint elveszetten mész
a végről, álmodsz, még egyszer előröl kezdeni
Érted, kiáltok az éjszakába,
Ne hagyj cserben, ne ugorj!
A fények nem tartanak meg,
Megcsalnak téged,
Emlékezz
Rád és rám
A világ ott lent, nem számít,
Kérlek, ne ugorj!
Nem tudom,
meddig tudlak tartani,
nem tudom meddig
Fogd meg a kezem,
még újrakezdhetjük,
Ne ugorj!
Érted kiáltok az éjszakába,
Ne hagyj cserben, ne ugorj!
A fények nem tartanak meg,
Megcsalnak téged,
Emlékezz
Rád és rám
A világ ott lent, nem számít,
Kérlek, ne ugorj!
Ne ugorj!
És ha ez se tart vissza,
én ugrok érted
Szent (Heilig)
Ébren maradok – érted
Nem szenvedünk mindketten – te ezt nem tudod,
Most feladom magam érted
Az utolsó kívánságom, segít neked, mielőtt a tenger alattam, elnyelne
Hiszek benned
Számomra mindig szent leszel,
Meghalok a halhatatlanságunkért
A kezem a kezdettől rajtad, van,
Hiszek benned
Számomra mindig szent, leszel
Megszűnik a hideg, ha beszélsz
Minden leheleted megvált engem,
Viszontlátjuk egymást, valamikor
Lélegezz tovább, ha tudsz
Akkor is, ha a tenger alattad, elnyel,
Hiszek benned
Számomra mindig szent, leszel
Meghalok a halhatatlanságunkért
A kezem a kezdettől rajtad van
Hiszek benned
Számomra mindig szent leszel
Szent, leszel
Szent, leszel
Szent, leszel
Szent, leszel,
Keresztülnézek a tengeren, és látom a fényed fölöttem,
Süllyedek, süllyedek, távolra tőled
Többé már nem látsz engem,
Hiszek benned,
Hiszek benned
Számomra mindig szent, leszel,
Meghalok a halhatatlanságunkért
A kezem a kezdettől rajtad, van,
Hiszek benned
Számomra mindig szent, leszel
Számomra mindig szent, leszel
Kitörök (Ich brech aus)
Ma egy másik tervem van
ami nem tartozik rád
Szorosan tartom a kezemben
hátamat a falnak vetve
a falnak vetve
Téged hibáztatlak
Ezt az egészet nem akartam
Sajnos nem hagysz nekem más választást
Ez volt most az utolsó
az utolsó
Én
klausztrofóbiásan szűknek érzem
Csinálj helyet
mielőtt még
kiutat ugranék
Te
nem tartsz fel
Kitörök
Kitörök
Figyelmeztetlek, ne kövess
A világ boldog nélküled
Amit akartál már elhullott
Én vagyok az ami most történik
Hideg izzadság a homlokodon
Most ordítani hallhatsz engem
Számodra mindjárt vége mindennek
Kihúzlak a konnektorból,
a konnektorból
Én.
Klausztrofóbiásan szűknek érzem.
Csinálj helyet.
Mielőtt még
kiutat robbantanék.
Te
nem tartsz fel,
Kitörök,
Kitörök
A hazugságaid el lettek mesélve
A legutolsó lövésed eltévesztett engem
Túl késő
túl késő
Sajnos nem hagysz nekem más választást
ez volt most az utolsó
Én
klausztrofóbiásan szűknek érzem,
Csinálj helyet
mielőtt még
kiutat, robbantanék.
Te.
nem tartsz fel,
Kitörök,
Kitörök
Én
klausztrofóbiásan szűknek érzem,
Csinálj helyet
mielőtt még
kiutat, robbantanék
Te,
nem tartsz fel
Kitörök , Kitörök, Kitörök
Soha nem halunk ki (Wir sterben niemals aus)
Túl sok szeretet
a zene iránt
Túl sok határ
legyőzetlenül
Olyan sok gondolat
be nem fejezett szavak
Nem hiszem, hogy
hamarosan vége
Örökké maradunk
beleírjuk magunkat az örökkévalóságba
Midig tudom,
hogy valahol valami marad
Érezzük
nem vagyunk készek a végre
Soha nem halunk ki
Az örökkévalóságig hordtok minket
Csináljátok tovább helyettünk
Hogyha mi már nem bírjuk
a mondatainkat
az örökkévalóságig befejezitek
Most már nem félek
előre nézni
Mert mától tudom,
hogy nem megyünk el csak úgy egyszerűen
Örökké maradunk
beleírjuk magunkat az örökkévalóságba
Midig tudom,
hogy valahol valami marad
Érezzük
nem vagyunk készek a végre
Soha nem halunk ki
Az örökkévalóságig hordtok minket
Az idők végezetéig…
Tudom, hogy valami marad
egy picike belőlem
teljesen biztos vagyok benne
marad belőled valami
örökké
örökké
Örökké maradunk
beleírjuk magunkat az örökkévalóságba
Midig tudom,
hogy valahol valami marad
Érezzük
nem vagyunk készek a végre
Soha nem halunk ki
Az örökkévalóságig hordtok minket
És mindig
Tudom, hogy mindig
valahol marad valami
Érezzük
nem vagyunk készek a végre
Soha nem halunk ki
Az örökkévalóságig hordtok minket
Olyan, mint mi
soha nem ér véget
Az éjszakában (In die Nacht)
Bennem
lassan hideg lesz,
Meddig tudunk mi ketten
még itt maradni
Maradj itt
Az árnyékok el, akarnak engem vinni
Hogyha megyünk is
akkor együtt megyünk
Te vagy
minden, ami én vagyok
és minden, ami az ereimen keresztül folyik
Mindörökké
egymást fogjuk cipelni
Mindegy hová megyünk
mindegy milyen mélyre
Nem akarok ott egyedül lenni
menjünk együtt
az éjszakába
Egyszer eljön az idő
menjünk együtt
az éjszakába
Utánad, nem jön semmi (Nach dir kommt nichts)
A legnagyobb bűnöm, kimenni az ajtón
Súlyos sérült vagyok, és utánad vágyom
Megszállottnak, és elveszettnek érzem magam
Elfelejtetve, mintha meg se születtem volna,
Kitörölve a naplódból
Nem találok magamra
Utánad, nem jön semmi,
Elátkozom az első napunkat
Semmi, nem jön utánad
Minden, ami új kikészít
Utánad, nem jön semmi,
Ezt nem akarom
Nem vagy, nem voltál, és soha nem leszel újra a mindenem,
Utállak
Te vagy az álom, amit megálmodtam
Elmulasztottad az ugrást
Megszállott, vagyok az átkodtól
Elfelejtve, megpróbáltam széttépni a naplód
Nem találok magamra, és ha meg is találnám…
Utánad, nem jön semmi,
Elátkozom az első napunkat
Semmi, nem jön utánad
Minden, ami új kikészít
Utánad, nem jön semmi,
Ezt nem akarom
Nem vagy, nem voltál, és nem is leszel újra a mindenem,
Nem vagyok, nem voltam, és nem is leszek boldog már
Hagyj békén,
hagyj el, végre
Utállak
Nem lesz semmi utánad
Utánad, nem jön semmi,
Elátkozom az első napunkat
Semmi, nem jön utánad
Minden, ami új kikészít
Utánad, nem jön semmi,
Ezt nem akarom
Nem vagy, nem voltál, és soha nem leszel újra a mindenem
Utánad, nem jön semmi,
Elátkozom az első napunkat
Semmi, nem jön utánad
Minden, ami új kikészít
Utánad, nem jön semmi,
Ezt nem akarom
Nem vagy, nem voltál, és nem is leszel újra a mindenem,
Nem vagyok, nem voltam, és nem is leszek boldog már
Utállak
Melletted (én itt vagyok) /An Deiner Seite (Ich bin Da)/
Senki nem tudja, mi van veled
Senki nincs ott, aki megért téged
A napod sötét és magányos volt
A véreddel írva kérsz segítséget,
Bár ez mindig fáj
Kinyitod a szemed, és minden ugyanolyan marad
Nem akarlak zavarni
És nem is akarok sokáig maradni
Csak azért vagyok itt, hogy elmondjam…
Itt vagyok, ha akarod
Nézz körül, és meglátsz
Teljesen mindegy, hogy hol vagy
Ha utánam nyúlsz, megtartalak
Az életed értelmetlen,
az árnyékod súlyos
És nincs meg, amire szükséged van
A szivárványt keresed
Holtan hever előtted
Eddig csak neked ragyogott
Nem akarlak zavarni
És nem is akarok sokáig maradni,
Csak el akarom mondani, hogy
Nem vagy egyedül,
Én melletted vagyok
Itt vagyok, ha akarod
Nézz körül, és meglátsz
Teljesen mindegy, hogy hol vagy
Ha utánam nyúlsz, megtartalak
Ha már nem érted a világot
És minden nap ugyanolyan
Ha már nem állod a vihart
És nem viseled el az éjszakát
Ott vagyok, ha akarod
Nem számít hol vagy
Melletted vagyok
csak egy ideig
Ott vagyok
Ott vagyok, ha akarod
Ott vagyok, nem számít, hol vagy
Ott vagyok, nézz körül, és megláthatsz
Nem számít, hol vagy
Ha utánam nyúlsz, megtartalak
Ott vagyok, ha akarod, nem számít, hol vagy
Melletted vagyok,
egy időre
Nem vagy egyedül
Hol vannak a kezeitek (Wo sind eure Hände)
Hallom, minden olyan fontos, már világos
Mások is ezt csinálják, igen-igen, egész biztos így helyes
Bízz nyugodtan, hogy ezt elhiszem nektek
Vissza, és mindent elől, oké, így már jó lesz,
Maradj állva, mert különben elveszel,
Fuss, de ne túl messzire
A fejem tele van
Az árnyékom, utolér
1000 diagnózist hallok, igen-igen, már világos, mindegy
Ma itt vagyunk
A világ az ajtón, kívül marad
Ma csak ti, számítotok,
Hol vannak a kezeitek?
Káosz a rendszerben
Ha tönkremegyünk is
Látni, akarlak titeket,
Hol vannak a kezeitek?
A kezeitek
Hallom, bízni tudsz, ebben
Ne kérdezz, minden el van tervezve,
Ami holnap történni fog
Már tegnap sejtetted
Balra, jobbra, fel, le, sehová nem érek el
1000 diagnózist hallok, igen-igen, már világos, mindegy
Ma itt vagyunk
A világ az ajtón, kívül marad
Ma csak ti, számítotok
Hol vannak a kezeitek?
Káosz a rendszerben
Ha tönkremegyünk is
Látni, akarlak titeket,
Hol vannak a kezeitek?
Ma itt vagyunk,
Hol vannak a kezeitek?
A világ az ajtón kívül marad
Hol vannak a kezeitek?
Káosz a rendszerben,
Látni akarlak titeket
Hol vannak a kezeitek?
Ma itt vagyunk
A világ az ajtón kívül marad
Ma csak ti számítotok
Hol vannak a kezeitek?
Káosz a rendszerben
Ha tönkremegyünk is
Látni, akarlak titeket,
Hol vannak a kezeitek?
Ma itt vagyunk
A világ az ajtón, kívül marad
Ma csak ti, számítotok,
Hol vannak a kezeitek?
Káosz a rendszerben
Ha tönkremegyünk is
Látni, akarlak titeket,
Hol vannak a kezeitek?
A kezeitek
Hol vannak a kezeitek?
Döfés a boldogsághoz (Stich ins Glück)
Kint már világosodik ő, még ott van, ahol senki nem zavarja
a születésnapi köszöntését, tegnap este
Már nem hallotta,
Akarod magad repülni, látni
fényként a sötétségben?
Nyisd ki az ajándékodat, és minden készen áll
Hunyd be a szemed és...
Az első döfése a boldogsághoz
a seb örökké megmarad
Egy aranyozott pillanat,
És minden alkalommal rosszabb lesz
Az árnyék és a fény a kilátástalanságba, taszítják
És nem tér vissza többé
Odakint lassan világos lesz,
de az ő éjszakája nem ér véget
Kezek nyúlnak az arca felé
Mindig, ha fáj, teljesen egyedül van
De az utolsó alkalom után már nem sírt,
Hunyd be a szemed és.
És még egy döfés a boldogsághoz
a seb örökké megmarad
Egy aranyozott pillanat,
És minden alkalommal rosszabb lesz
Az árnyék és a fény a kilátástalanságba, taszítják
És nem tér vissza többé
Minden utolsó alkalom után kellett neki mégegyszer-mégegyszer
Minden utolsó alkalom után kellett neki mégegyszer-mégegyszer
Utoljára
Mindenki őt nézi,
De ez neki nem számít,
Akar még, még
És egy utolsó döfés a boldogsághoz
a seb örökké megmarad
Egy aranyozott pillanat,
Az utolsó a szobájában
Az árnyék és a fény a kilátástalanságba taszítják
És nem tér vissza
vissza többé
A menny bezárul
Az utolsó álma beteljesületlen, marad
Elfelejtett gyerekek (Vergessene Kinder)
Egy átlagos nap
Az utcák sírrá változnak
A nyomok eltörlődnek
Senki, nem keresi őket
Hideg az éjszaka,
Aki megfagy, túl gyenge
Senki nem tartja számon őket
Senki nem látta őket
Magányosan és elveszve
Láthatatlanul születve
Az első sikolynál megfagyva
Elfelejtett gyerekek
A nevük ismeretlen
Végtelen menekülés
Kitaszítva a világból
Elfelejtett gyerekek
Ők is látnak, éreznek, értenek,
Pont, mint mi
Nevetnek, és sírnak
Élni akarnak
Pont, mint mi
Boldogtalan szemek
Minden álom meg fog halni
Pánik a fénytől
És félelem minden arctól
Bűnök, amikor senki nem tehet
Az idő, nem gyógyítja be
Magányosan és elveszve
Láthatatlanul születve
Az első sikolynál megfagyva
Elfelejtett gyerekek
A nevük ismeretlen
Végtelen menekülés
Kitaszítva a világból
Elfelejtett gyerekek
Ők is látnak, éreznek, értenek,
Pont, mint mi
Nevetnek, és sírnak
Élni akarnak
Pont, mint mi
Magányosan és elveszve
Mindennek másnak kellene lennie
Mindennek másnak, kellene lennie
Mi is látunk, érzünk, értünk,
Éppúgy, mint ti
Nevetünk és sírunk,
Élni akarunk,
Látunk, érzünk, értünk,
Úgy, mint ti
Nevetünk, és sírunk
Élni akarunk
Pont, mint ti