Találkoztunk négykor Gustavékkal. Ők is nagyon kedvesen
üdvözöltek minket, de puszit nem adtak….Mondták, hogy menjünk
sétálni. El is indultunk, de csak ténferegtünk nem tudtuk, hogy
hova menjünk. A fiuk sokat meséltek főleg a th-ról, meg az életükről
elég nyíltak voltak….de én nem éreztem magam annyira jól velük
mint tegnap Billékkel.És szerintem Réka is így volt ezzel. Persze
azért jó volt , hiszen ők is nagyion kedves, aranyosak és a th- ban
játszanak. csak másfél órát voltunk a fiukkal, akik el is köszöntek,
és megállapítottuk, h talán soha többet nem fogunk találkozni
velük. Ezen kicsit mind a négyen elszomorodtunk, de aztán
menniük kellett, úgyh nem volt idő további kesergésre. Réka
felém fordult:
- aranyosak….-mondta kicsit húzódó hangon..
-azok.-mondtam neki meggyőzően.
-de…-folytatta-nekem akkor is tom jön be…
- tudom..-mondtam-nekem meg akkor is Bill.
összenevettünk. mentünk vacsizni…Jó hamar lefeküdtünk, mert
elég fárasztó egy sztárral sétálni Németországban:d……reggel korán
ébredetem kb. 7kor. Réka még nagyban aludt…Ő ilyen…általában
suliban is elalszik.:D Felhívtam a húgomat, aki ilyenkor már rég
fentvan és nézi a tv-t.
- Szia Laura!- köszöntem vidáman.
-Szia Milli!éppen a Scooby Doot nézem úgyh légyszi röviden!
- ezt megkaptam-nevettem a telefonba- jól vagyunk nagyon a
jó a fiukkal tölteni az időt. Te hogy vagy?
- szuperül-mondta a 10éves húgom.-de most megyek mert vége
lesz nemsokára a mesének.
-ok..várj egy kicsit..anyuékat is puszilom.. meg téged is.. SZIA!
-csőváz…-köszönt el Laura…elég belevaló kiscsaj…
Réka is felébredt…csörgött a telefonja…éppen akkor amikor az
enyém is…beleszóltunk:
-halló?
- Szia Milli-volt az egyik vonalban a válasz- Bill vagyok…
- Szia Réka- volt a másik vonalban a válasz- Tom vagyok…