1. Hogy tetszik nektek London? Voltatok már városnézésen?

(Mindenki elkezd egyszerre beszélni)

Tom: Igen,nagyon szép! Már voltunk itt ezelőtt,akkor is a bandával,igaz inkognitóban,Billnek fel kellett énekelnie pár számot,mi meg addig körülnéztünk egy kicsit,és szerintem nagyon csodás. Főleg a fiúknak igazán vonzó ez a város,és szeretünk itt lenni.

Tolmács: Nem olyan koszos.

Georg: Mindenhol az,és az is marad.

Tom:Lehet,hogy egy kicsit piszkos,de a nagy városok - *halkabban*

Georg: De Németországban is ez a helyzet. Berlin se valami tiszta.

Tom: Németország is koszos.

2. Melyik a kedvenc angol bandátok?

(mindenki sóhajt)

Bill: Uhhh,Oasis.

Tom: Uhhh,igen,az. Ki van még?

Bill: Vannak még…

Georg: Beatles.

Tom: Co-Co-Coldplay

Bill: Coldplay

Tom: Igen,szerintem a Coldplay nagyon-nagyon jó. Láttuk őket az MTV Europe Music Awards-on fellépni 2 éve Lisszabonban,és igen. Nagyon király banda. A kedvencem.

Bill: *motyog* Nem tudooom… *hangosabban* Nem tudom honnan származnak,de a Placebo. Imádom a Placebo-t,ők itteniek?

-ők angolok,igen-

Bill: OK.

Georg: Aha,OK.

3. Ez azoknak,akik még nem láttak élőben benneteket – mit várhatunk a a fellépésetektől,az Arling Academy-ben?

Tom: OK,Tokio – oké,szóval éppen most fejeztük be az európai turnénkat,és nagyon szép időt töltöttünk el,tehát,egy sajátos produkcióval készültünk az európai turnéra,a saját színpadunkkal,ami hatalmas volt,nos,a legtöbb,amit tehetsz,nos,spontán bármi megtörténhet a koncerteken. Szóval nincsen pontos elképzelésünk,minden akkor dől el,amikor a színpadra lépünk. A legtöbb dolog,amit csinálunk spontán jön. Ezen a turnén is eljátszottunk pár számot a régebbi albumról,azt hiszem ötöt vagy hatot,valamint az egész új albumot,öööö…

Bill:Mindenesetre,a zenénk saját készítésű.

Tom: És szórakoztató. És hangos! Mindig nagyon hangosak a koncertjeink.

Bill: Aha.

4. Már most pokolian sokmindent értetek el… Hogyan fogjátok ünnepelni a 18. születésnapotokat?

Bill: Ööö,igen,igen *kihúzza magát*

Gustav: Én semmi különlegeset nem csináltam. Csak grilleztünk a szüleimmel. Nem fújtam fel nagyra a dolgot.

Georg: Mi nem,szóval sajnos nekem sem volt valami nagy ünneplés. De most igazán tartanék egyet,habár,tudod…

Bill: Nemsokára 18 leszünk,szeptember 1-én töltjük be a 18-at (riporter megj.: valamilyen oknál fogva valójában december 1-ét mondott. De az ikrek születésnapja szeptemberben van… xD) És ez lesz a…

Tom: a legnagyobb  b*szott jó buli…

Bill: kib*szott jó buli lesz,valami igazán egyedit tervezünk – nem tudjuk még,hogy mit fogunk csinálni,de nagyon király lesz. szerintem betölteni a 18-at,egy különleges dolog és ezért már nagyon várjuk,és szerintem a buli nagyon ütős lesz.

5. Meséljetek nekem egy kicsit arról,hogy honnan jöttetek Németországból. Arra gondolok,hogy például mutassátok meg a városotokat a térképen.

Tom: Magdeburg.

Bill: Magdeburg: Senki sem ismeri igazán, és tulajdonképpen mellette élünk egy pici faluban.

Gustav: Berlin alatt van. Berlintől kb. 100 km-re.

Tom: Egy kicsit több,mint 100. 140.

6. Még mindig a „fiúk vagytok az utcáról”?

Bill: Nos,szerintem az emberek még mindig közel állnak hozzánk. Szóval természetesen még mindig megvannak a régi barátaink és a családunk. A családjaink nagyon közel állnak hozzánk,és ez szerintem még mindig teljesen normális számukra. Nem hinném,hogy sokat változtunk volna,igaz? Úgy értem,még mindig ugyanúgy tartjuk velük a kapcsolatot és,nos,igen. Ilyenkor a baráti köröd természetesen megtizelődik,sokan vannak,akik tartózkodóvá válnak,és vannak olyanok is,akikmegjátszák magukat. Az egész életünk megváltozott.

Tom: De például vannak olyanok is,akik sosem kedveltek bennünket,még akkor sem,amikor még csak kis klubokban játszottunk. És ez nem sokat változott,sosem voltunk a „fiúk az utcáról”,és nem hinném,hogy ez sokat változtatna a dolgon.

7. Mit hiányoltok leginkább Németországból,amikor úton vagytok?

Tom: Nos,a legjobban… amikor úton vagyunk külföldön? Ööö,nos,legjobban,nem számít,hogy külföldön vagyunk-e vagy Németországban,mi mindig hiányoljuk a saját ágyunkat. Mindenki a saját ágyában tud a legjobban aludni,ezért van az,hogy ezt hiányoljuk a legjobban… és az állatkáinkat,a családunkat és a barátainkat…

8. A kinézetetek váltott ki valamilyen reakciókat a világon a nagymamák között?

(Mindenki hangosan nevet)

Georg: Nos,a mi nagyszüleink már voltak pár koncertünkön,és szerintük ez …

Bill: Egy kicsit hangos volt nekik,te imádták.

Georg: Igen-igen,ezek ”a mai fiatalok”…(nevet)

9. Hogyan kezelitek azokat a támadásokat,amelyek azoktól jönnek,akik nem nagyon kedvelik a bandát?

Bill: Szerintem ez egy olyan dolog,ami a hírnévvel jár. Amint híres leszel,egyből kerülnek olyan emberek,akik irigyek rád,és ez szerintem teljesen normális dolog. Ahogy Tom mondta,mindent úgy próbálunk kezelni,mint akkor,mielőtt népszerűen lettünk. Igen,szóval… szerintem a zene egy nagyon érzelmes dolog,szóval,mindig bemutatsz valamit,sokat,magadból és a személyiségedből egyaránt,és természetesen mindenki különbözően reagál erre. Mindenki különbözően foglal állást ebben a témában,és szerintem –mi is szintén így vagyunk ezzel- mindenkinek vannak olyan bandák,akiket szeret,és olyanok is,akikre sz*rik magasról,velünk is ugyanez a helyzet,ez tulajdonképpen teljesen normális számunkra,és úgy gondolom,hogy az is egy jó dolog,ha kritikákat kapsz. Ez fontos egy banda számára,hogy fejlődni tudjon és tanulni,és mindig is egy szokványos dolog marad számunkra,amely elkísér bennünket.

10. Néhány rajongó említést tett a fantáziájukról és az Olsen ikrekről…mi inkább tartózkodunk ettől a fajta beszédtémától. De volt olyan fan,aki ezzel igazán sokkolt/megijesztett benneteket?

Bill: Uhh,voltak…

Tom: Nem igazán sokkolóak.

Georg: Én egyszer jócskán meglepődtem,amikor egyszer egy koncerten valaki egy plakátot tartot,ezzel a felirattal: „Igyatok kólát meztelen k*rvákról!”.  Ez valahogy elég furcsa volt.

Tom: De másrészt elmondhatjuk magunkról,hogy jó pasik vagyunk,szóval úgy értem,hogy annyira azért nem könnyű minket megbotránkoztatni. Szerintem mi…

Bill: Sok mindent kibírunk!

Tom: Erre vonatkozólag sokat elviselünk!

11. Tom – hogyan tartod fent a nadrágjaidat?

Tom: Oké,szóval… (felemeli a pólóját és megmutatja az övét) egy övvel,mint ez is! Nekem is egy olyan övem van,mint bárki másnak,csak ez máshogyan működik,meg kell…

Georg: Úgy járkál,mint egy kacsa! xD

Tom: …egy kicsit széttett lábakkal,de akkor is így kell járnom,ha egyébként szűkebb pántot viselek,mert rengeteg minden lóg a derekamnál (na szal értitek,a nadrág meg a 2 póló,ezért sokminden van ott a dereka körül xD)

Bill: *beszól egy „Úristen,ezt ne csináld még egyszer” hangon,úgy,ahogy mindig is szokta,mikor Tom a cuccait mutatja …*

12. Gustav,te természetednél fogva vagy ilyen erős,viszont csendes személyiség,vagy ez csak a zenészek egy tulajdonsága?

Gustav: Nem,nem. Nos igazából inkább egy visszafogott személyiség vagyok. Igen,mondhatjuk ezt. De ez nem csak emiatt van…*halkabban* csak ez vagyok én.

13. Mit szerettek és mit útáltok a legjobban a munkátokban?

Bill: Szerintem azért szeretjük és csináljuk mindezt,mert élőben játszhatunk,állni a színpadon,mint a turnékon,ahogyan most is.Az,hogy regeteg ember elé állhatunk és hatalmas csarnokokban játszhatunk,ezt imádjuk. Ami pedig természetesen ezzel jár,az már annyira nem bámulatra méltó,elég nehéz lett élni a privát életünket. Szóval,egész idő alatt a közönség  kereszttüzében állni,és főleg az,hogy a nyilvánosság előtt nőssz fel,amit mi is átéltünk. Tudod,ezt az egészet 15 évesen kezdtük,és lassan már 18 vagyunk,az a sok minden,ami velünk történt,és az,hogy a nyilvánosság szeme láttára nőttünk fel,mindenki láthatta,hogy miket csinálunk. Mindenki láthatja,hogy kitartóvá váltunk,és ez elég fárasztó néha,de ez olyasvalami,ami ezzel jár,állandóan szemmel vagy tartva és a magánéleted is egy kicsit korlátozódik emiatt.

Tom: Igen.

14. Állítólag az új videótokban kiugrottatok egy helikopterből. Jó volt? Megcsinálnátok megint?

Tom: Igen,nagyon vicces volt és csak vagy 120 méternyit ugrottunk,vagy körülbelül ennyit,szóval érted? (nevet) Jó volt,úgy értem totál,tudod, meg kellett fordulnom és megpördülnöm a levegőben,és fejest ugranom a vízbe először,és ez rendben is volt,úgy értem…

Georg: Én meg kificamítottam a bal lábujjamat egy kicsit…

Tom: De szerintem megcsinálnánk mégegyszer!

Bill: Igen,de a videó maga,a videó,volt benne egy igazán forró jelenet. Kapstadt felett repülhettünk a helikopterrel,és igazán szép volt,úgy értem,láthattuk az egész várost,mert nyitva volt jobbról is meg balról is!(mmint a helikopter :P) A helikopter nyitott volt mindkét oldalt,és kilógathattuk belőle a lábunkat! (dedósok xD) Nagyon,nagyon furcsa volt. Ez az egy volt,ami egy kicsit ijesztő volt,de nagyon király!

És a hajad? „Túlélte” az ugrást?

Bill: (nevet) Igen,minden irányból fújta a szél,tudod? Elég sokat kellett vesződnöm vele ott fent,meg a szemeimmel is. Egész idő alatt fúj a szemedbe a szél,és össze kell őket szorítanod,és annyira élénk volt kint a fény,ráadásul a szél is fújt a szemembe…de minden renden volt. (nah,ezt jól megasszondta)

14. Fogtok még az „Instant Karma”-hoz hasonló feldolgozásokat készíteni?

Bill: Hát ez… sosem dolgoztunk még fel dalokat,nagyon-nagyon-nagyon korán kezdtük el a zeneszerzést,Tom és én mindössze 7 évesek voltunk,mikor elkezdtük ezt,és még sosem dolgoztunk fel semmit. Mindig is a saját dolgainkat csináltuk,és a saját dalainkat írtuk már a kezdetektől fogva,és ez mindig is fontos volt számunkra. Sosem éreztünk rá vágyat, az Instant Karma-nál is ez csak egy felvétel volt az ’Amnesty International’ számára,egy jó ok,és szerintem csak akkor,ha megint lesz rá egy jó okunk,aztán…

Tom: Talán akkor.

Bill: Talán akkor,de általában mi nem csinálunk ilyesmit.

15. Vannak olyan terveitek,hogy Ausztráliába menjetek?

Bill: Még nem.

Tom: Még nem,de talán. Úgy értem,rengeteget vagyunk úton,és talán eljutunk oda is… Ha ez még egyelőre elméletben van csak meg jelen pillanatban,szerintem egyszer elmegyünk oda is. El akarunk jutni MINDENHOVA! Menni akarunk Tokióba is,és szét akarunk nézni mindenhol.

Bill: És mindenütt szeretnénk játszani is!

Georg: De hallottunk róla,hogy van pár rajongónk ott is (Asztráliában)… találtunk egy rajongói oldalt az interneten és… *halkabban*

16. Nemsokára megyek Németországba… ha fel akarok menni egy sráchoz / vagy egy lányhoz és megengedik,akkor mit mondjak?

Mindenki: (nevet)

Gustav: Táncolj meztelenül az asztalon!

Tom: „Nem akarod megetetni a pónimat?” xD

17. Rengeteg kérdést kapok a rajongóktól arra vonatkozólag,hogy milyen márkájú fogkrémet használtok. Nem tudom miért! Felvilágosítanátok?

Bill: Micsoda? (nevet) Talán azért,mert ilyen szép fehér fogaink vannak? Nem,most komolyan,fogalmam sincs,én mindig más márkájút használok. Mivel sokat vagyunk úton,mindig csak szerzek egyet,rendszerint szólok valakinek,hogy „Kellene egy kis fogkrém!”,ők meg adnak nekem valamilyet,de leggyakrabban azt használom,ami a hotelben van.

Tom: De senkinek sem tanácsos azt használni,ami Georgnak van,mert az bizony nem segít a rossz lehellet ellen! Egész úton Ausztrália felé szagolhatod Georgot!

Georg: Kb.!

Tom: Amúgy ez így van… csak a szokásos fogkrém,de tényleg.