Brenda: Mikor tudtátok meg,hogy Olaszországban is vannak rajongóitok?

 

Bill: Hamar megtudtuk,hogy itt is vannak rajongóink,mindig ez az első dolog számunkra,rajongói oldalakról,levelekből szerzünk róla tudomást,amelyekben elmondják nekünk:”Héj,én olasz vagyok…és hallottam rólatok…” Ez a legszebb dolog...szóval gyorsan megtudjuk az ilyesmit,és mindig el akarunk jutni oda...és úgy gondolom,hogy nem fog sok idő eltelni addig,hogy egy élő koncertet is előadhassunk itt!!

 

Jess: Ez csodálatos...Voltatok valaha Olaszországban ezelőtt?

 

Bill&Tom: Igen!!

Georg: Nyaralás alkalmával...

Tom: Nyaralni...én és Bill voltunk itt még fiatalabb korunkban...tényleg egész kiskorunkban,és egy kis faluban voltunk. Nem emlékszem,hogyan hívták,de...gyönyörű!!!

Bill: De szeretjük az olasz kaját! Csakis olasz kaját eszünk,még akkor is,ha más országokban vagyunk,mindig az olasz éttermek után kutatunk.

 

Jess: Pizza,spagetti...

 

Bill: Igen!

Tom: Igen!

Bill: Ezeket...pizza,spagetti,és ilyesmik...Imádom!

 

Jess: Minden tetszett,amit az utóbbi napokban láthattatok itt?

 

Bill: Igen,sok minden...

Georg: Most nem túl sokat láttunk...

Bill: De igen...tegnap egy kicsit körülnéztünk a városban,és láttunk valamit...

Georg: FAGYIT!!!

Bill&Tom: Fagyit!

Bill: Annyira finom!!

 

Jess: Bill,ez a kérdés neked szól…egy évvel ezelőtt,március 21-én Bécsben mondtad olaszul,hogy „Grazie” (köszönöm)??

 

Bill: Hmm...nem tudtam,hogy ez így van olaszul...fogalmam sincs...hmm...GRAZIE???

Jess: Igen...pontosan...

Bill: Nem tudom...nem hiszem...szerintem csak most tanultam meg ezt,és itt használtam először...

Jess: Mert mi ott voltunk...és hallottuk...és az volt...

Bill: Tényleg??

Jess: Igen.

Bill: Hmmm...talán nem beszéltem érthetően,néha előfordul velem...

Georg: Igen,elég gyakran... (Georg reménytelen képet vágva Billre néz xD)

 

Brenda: Nem volt bonyolult eljönni,csakis ide?

 

Bill: De...nagyon nehéz volt mindent megszervezni...mert nagyon elfoglaltak vagyunk.
Tom: Játszottunk európai turnén is,szóval elég kevés időnk maradt az összes többi dologra...de most van időnk más országokba is ellátogatni.

 

Jess: Fogtok valaha videót forgatni Olaszországban?

 

Bill: Videót forgatni?

Jess: Igen.

Bill: Ki tudja,adott a helyszín,és attól függ...alkalmazkodnia kell a dalhoz,próbáljuk a dalban található érzelmeket átvinni a videóba,és...hmm...mindig barátságtalan,hűvös környezet van a videóinkban…elég kínos lenne,nem passzolna…

Jess: Igen-igen,tudjuk...

Bill: Ha egy videó itteni forgatása mellett döntenénk,biztosan nagyon jó lenne az idő...

Georg: És még egy egyhetes nyaralást is beiktatnánk a forgatás utánra.

Bill: Igen,de király lenne!

 

Jess: Esetleg a jövőben olaszul is fogsz énekelni?

 

Bill: El tudom képzelni,hogy megpróbálom... de ez még nincs tervben.

Jess: Ha akarod,én itt vagyok segíteni...

Bill: Nagyszerű! Már rengeteg dolgot kipróbáltunk,japánul is rögzítettünk egy számot...

Jess: Igen,Monsun o koete... (Georg és Gustav mosolyognak,Tom bólint)

Bill: Mindannyian nyitott gondolkozásúak vagyunk,ez is meglehet...nem mondom azt,hogy nem...

 

Jess: Voltatok már az első veletek foglalkozó olasz fórumon?

 

Tom: A hivatalos olalon?

Jess: Igen.

Tom: Gyakran látogatunk rólunk szóló oldalakra,és így kötöttünk ki Franciaországban is,tudtuk,hogy van ott pár oldal rólunk,néhány francia rajongói oldal,nem hinném,hogy mi lennénk az egyetlenek,akiknek ezt céloztátok,de sztem ez nem minden,szóval azt hiszem,igen voltunk ott...

 

Jess: Hmm...ez a kérdés nagyon jó...hm...Mit gondoltok azokról a rajongókról,akik csak azért csináltatnak piercingeket meg tetoválásokat,mert nektek is van?

 

Bill: Én mindenesetre ezt őrültségnek tartom...

Jess: Ah,oké...

Bill: Láttam valakit,akinek ilyenje volt,és totál... (megfordulok,és megmutatom a TH logóját a nyakamra tetoválva) Oh,nos...látom neked is van.

Tom: Nagyon jó!

Georg (nevet)

Tom: A tiédet(a lányét) jobbnak találom az övénél(Billénél)

Georg: Igen!!

Bill: Igen (halkabban...) [ez a rész nagyon megnevettetett-riporter]

Bill: Nagyon extrémnek találom,hogy a rajongóink ilyenekre képesek értünk,királynak tartom,mindig azt mondom,hogy csak akkor csináltass,ha igazán akarod is,ne csak azért,mert valamelyikünknek ilyen van,feltételezem,hogy nagyon szeretik,ez szuper,büszke vagyok!

 

Brenda: Olaszországban is fogtok koncerteket adni?

 

TH: Igen.

Jess: Már mondták. (elfelejtettem,hogy Brenda nem ért németül)

Brenda: Bocsánat.

Tom: Reménykedünk benne.

Bill: Módunkban van visszajönni,és játszani néhány fesztiválon.

 

Jess: Georg!

Brenda: Igen,tudom ki az a Georg!

Brenda: Fogsz csináltatni tetoválást a jövőben?

Jess&Brenda: a fenekedre?

Georg: Egy tetkót a fenekemre?

Tom: A fenekedBE! xD

Georg: Ahh,a fenekembe...

Tom&Gustav elkezdenek röhögni,mint a hülyék,Bill pedig kis mosollyal az arcán Georg-ra néz,várva a választ

Jess: Igen,te mondtad a DVD-ben

Georg: Igen,meg akarom csináltatni,már egy jó ideje gondolkozom ezen...

Tom: Georg nem túl gyors a döntések meghozatalában,ez igénybe vesz egy kis időt...

Georg: Egy tetkónak jól tervezettnek kell lennie,szóval egy kis időre van szükségem,hogy eldöntsem...

 

Jess: Melyik szám tetszik nektek jobban a második albumról?

 

Bill: Hmmm,azt kell mondjam,hogy több is...nekem például minden héten változik...ebben a pillanatban a „Totgeliebt” a kedvencem,de a „Spring nicht” is nagyon szép,"An deiner Seite"...igen...elég nehéz csak egyet szeretni,természetesen van egy saját élmény minden dalhoz és minden sztorihoz,ezért van az,hogy mindegyik szám kötődik valamiért hozzánk.

 

Brenda: Fogtok valaha filmet forgatni az életetekről?

 

TH: (elkezdenek motyogni)

Bill: Szeretnék...

Tom: (itt nem értettük mit mond)... egy filmet a Tokio Hotel-ről?...igen...mindenesetre még nincs tervbevéve...de majd meglátjuk...talán lehetséges!