Lynda kérdez a sácoktól!!!

  2007.08.12. 18:42

HATÁSOK

LYNDA: Hello, köszönjük, hogy eljöttetek a Focus Hitsbe. (a fiúk franciául köszönnek Bonjour). Szóval, négy srác Magdeburgból.

Milyen együtteseken nőtettek fel, akiket a tvbe láttatok, és olyan szinten hatottak rátok, hogy eldöntöttétek zenészek, lesztek?

 

BILL: Számomra, ez Nena. Akkor fedeztem fel először a zenét. És én is ezt akartam csinálni. Az mondtam magamnak, hogy: „Ez az amit az életbe csinálni akarok!”. Nagyon fiatalon kezdtük. A zenénkkel nőttünk fel, ezért elég korán elkezdtük már írni a saját dalainkat. Nagyon különbözőek vagyunk, Tom német hip-hopot hallgat.

 

TOM: Nekem az Aerosmith volt. Mindig őket hallgattam, és megvettem az összes lemezüket.

 

GEORG: Én Oasis fan voltam (vagyok). Megvettem minden lemezüket és kétszer élőbe is láttam őket. Korábban, rajongtam ezért a bandáért.

 

GUSTAV: Aerosmitht és Genesist hallgatok és a kedvencem a Metallicától a ’Nothing Else Matters’. (Mellesleg ez tényleg a világ egyik legjobb száma!!! J)

 

AZ ÁTTÖRÉS

 

LYNDA: Az együttest eredetileg Devilishnek hívták. Koncerteztetek Devilishként, úgy, hogy csak öt ember volt. Tudjuk, hogy Bill voltál a StarSearchben. És az ’It’s Raining Man’-t énekelted. De ez egyáltalán nem illik a Devilish Storyba.

 

BILL: Asszem, 13 éves voltam, és ez évekkel ezelőtt volt. Fogadtunk Tommal, hogy ki hódít meg egy lányt előbb. Nyilvánvalóan Tom nyert. A tv is közvetítette és az volt a tét, hogy a vesztesnek részt kell vennie a versenyen. Megcsináltam és tovább is jutottam. A célom az volt hogy zenéljek. Azt akartam, hogy észrevegyenek. Az együttessel akartam játszani, még akkor is ha ez nem a mi stílusunk volt. Ez egy szörnyű dal volt, ami nem illett hozzám soha se. Sose szerettem az ilyen zenét. Már a legelején éreztem, hogy ez nem nekem való. De reménykedtem, hogy valaki felfigyel rám. Nem jött össze a verseny, de kaptunk egy lehetőséget egy klubban.

 

TOM: Örültem, hogy nem vesztettem el a fogadást. Nagyon kínos lett volna számomra, mert nem tudok énekelni. Inkább táncolni tudok talán…

ÉS A SZÜLEITEK

LYNDA: Az első koncertjeiteken, a szüleitek voltak azok, akik a hangszereiteket szállították a kocsijukban. És megengedték, hogy sokáig bulizzatok, koncertezzetek, és hogy a zenének éljetek. Manapság, ők kezelik a pénzeteket, hogy biztonságba legyen a rossz emberek elől?

 

BILL: A szüleink támogatnak minket. Velünk vannak, akármit is csinálunk. Nagyon büszkék ránk és örülnek. Ők ilyenek. Tudják, hogy nem fogunk bajba kerülni. Próbálunk nagyon óvatosak lenni.  Már megértünk rá, hogy ezt csináljuk. Bízunk magunkba és erős személyiségünk van.  De bizalmatlanok vagyunk. Manapság nem mindenki akar nekünk jót, aki körülöttünk van. (kis paranoiásJ) De ők nem épelméjűek. Ez megesik, de természetesen, idővel megtanultuk, hogy hogyan kel kezelni az ilyen eseteket.

 

LYNDA: A nevelőapátok szintén gitáros, és kicsi korotok óta veletek van. A szüleitek viszont elváltak mikor kicsik voltatok. Te, Tom, azt mondtad, hogy nem neked való a mindennapi élet (magyarán a komoly kapcsolat) egy lánnyal, de majd ki fogod próbálni azért nem? És te Bill, azt mondtad, hogy nem akarsz soha megházasodni. Gondoljátok, hogy ez azért van mert a szüleitek elválltak?

 

BILL: Nem, nem gondolom ezt! A szüleink elmagyarázták nekünk a helyzetet. Ez nagyon fájdalmas volt nekünk. A válás minden gyereknek nehéz, de a szüleink nagyon nyitottak és megértők voltak. Mindketten figyelnek ránk és mindkettőjüket látjuk. Szóval minden rendbe van.

 

TOM: Azt gondolom, a tény, hogy nem akarok megállapodni és, hogy Bill nem akar megházasodni még, ez nagyon izgalmas, mert ebbe még belegondolni is vicces.

 

BILL: 17 évesen megházasodni?

 

TOM: Biztos vagyok benne, hogy Bill meg fog házasodni. Főzni fog. Magára. Vicces lesz.

 

A TOKIO STÍLUS

 

LYNDA: 10 éves voltál, mikor egy Halloween bulira kisminkelted magad. Vámpír akartál lenni, és ezért viselted a sminket. Aztán azt gondoltad magadba, hogy sminket fogsz viselni. De van olyan pillanat amikor meg akarsz szabadulni tőle?

 

BILL: A suliba is így jártam. Az emberek így ismernek engem. Mikor szabad időnk van, vagy mikor csak ki megyünk, akkor diszkrétek vagyunk. Nem viselek sminket, csak sapkát és tréning nadrágot. Egyébként szeretek sminket viselni, és nem tudom megállni. Mikor 90 éves leszek, még akkor is viselni fogom, még a ráncaim ellenére is! A személyiségem része. Smink nélkül nem én vagyok. (na ezt látni akarom majd J)

 

TOKIO ÉS AZ ISKOLA

LYNDA: Mindannyian utáljátok az iskolát, kivéve Georgot . Milyen lenne számotokra a tökéletes iskola?

 

BILL: Be akarjuk fejezni a tanulmányainkat. Hasznos lenne, mert a zenélés az nem munka. De igazából tényleg nem szeretjük a sulit…

 

TOM: Számomra, a tökéletes iskola… Ha lehetőségem lenne rá, én lennék az egyetlen srác egy lány iskolába. Rövid egyenruhát viselnének. Az szeretnénk, hogy fiatal tanáraink legyenek akik megértik a tini generációt.

 

BILL: Igen, fiatal tanárok az iskolában, illenének a diákokhoz. Túl sok iskola van, amelyek túl nagyok. A mi iskolánkba 2000 voltunk. Ez túl sok.

 

TOM: A több tanár jobb lenne.

 

A KLIPPEK

 

LYNDA: Milyen klippet szeretnétek leginkább forgatni?

 

BILL: A klipp forgatás, nem valami jó móka. Sose forgatunk jó körülmények közt. A helyszínek ahol forgatunk nagyon ritkán kellemesek. Általában hidegek, elsősek vagy hull a hó vagy nagyon meleg van. Ez nagyon vicces.

 

TOM: Nekünk mindig viccesre sikerül. Ez igaz, mert mindig együtt vagyunk. Támogatjuk egymást. De a legjobb a ’Schrei’ volt. 

 

BILL: Igen, a ’Schrei’, ahol nagyon sok ember volt. Sok rajongó jött. Élőben játszottunk nekik. Nagyon vicces volt, mert olyan volt mint egy nagy buli.

 

TOM: És nem is volt kellemetlen.

 

AZ ALBUM: ZIMMER 483

 

LYNDA: Az új album a Zimmer 483. Mi történt a 483-as szobába?

 

BILL: Spanyolországban megírtuk az első számot, egy félig összedőlt házban, ami a 483-as szoba volt. (Közben Tom ördögien mosolyogJ). Az új album első száma a ’Wir sterben nieamals aus’ volt.

 

LYNDA LISTÁJA

 

LYNDA: Mikor mondtátok utoljára, hogy ’szeretlek’ és kinek?

 

TOM: Én még soha nem mondtam.

 

BILL: 2-3 évvel ezelőtt. Akkor nagyon szerelmes voltam.

 

GEORG: Nem tudom, hogy mondtam-e már eddig. A ’szeretlek’-et nem lehet csak így kimondani. Ez csak akkor mondod, mikor biztos vagy abba, hogy szerelmes vagy.

 

TOM: Azt hiszem, mégis mondtam már a Gibsonomnak (ez Tom gitárja J): Je t’aime Gibson! J

 

GUSTAV: Egyetértek Georggal. Okosan kell bánni ezzel a kijelentéssel.

 

LYNDA: Mikor mondtátok utoljára, hogy ’utállak’ és kinek? (A fiúk gondolkodnak). Van egy olyan dalotok, hogy ’Nach dir kommt nichts’, és abban van hogy utállak…

 

BILL: A  ’Nach dir kommt nichts’-ben van, de ezeket olyan pillanatokban mondom, mikor nagyon mérges vagyok. Az ’utállak’ szóval nagyon óvatosan kell bánni. Ez egy fájdalom a gyomorban kb. Ha nem érzed jól magad, és fáj, akkor belülről is érzed a fájdalmat, ami bánattal társul. A ’Nach dir kommt nichts’-ben ezt akarjuk elmondani. Nem tudod elképzelni, hogy megszűnik a fájdalom.

 

LYNDA: Utolsó kérdés, van tetoválásotok? Mutassátok meg és meséljetek róla.

 

BILL: Van két tetoválásom, de ezeket most nem mutatom meg neked. A banda lógója van a nyakamon. Ezt 15 évesen csináltattam. A másik egy csillag. Ez az övem alatt van. A csillagot…6 hónapja? Nem, 9 hónapja csináltattam.