| Aztán felmentem a szobámba. Amikor beléptem megláttam |  
| a könnyein át rám mosolygó Laurát… | 
 | 
 | 
 |  
|  -Köszönöm- mondta halkan…-nem is tudtam, hogy ennyire |  
| szeretsz! | 
 | 
 | 
 | 
 | 
 | 
 |  
|  -Hülye vagy .- feleltem- persze hogy szeretlek.. | 
 |  
| bevettem az ölembe, ami nem volt nehéz, mert sokat fogyott. |  
| Aztán elmeséltem neki mindent…Minden apró részletet |  
| ami Németországba történt velem.. A tesóm csak ennyit |  
| felelt: | 
 | 
 | 
 | 
 | 
 | 
 | 
 |  
|  -Örülök, hogy legalább neked is van valakid…mert | 
 |  
| nekem itt vagy te… | 
 | 
 | 
 | 
 | 
 |  
|  -Nekem meg itt vagy te…de azért boldog vagyok Bill |  
| miatt… | 
 | 
 | 
 | 
 | 
 | 
 |  
|  -Milli..-mondta a húgom- alhatok ma nálad? | 
 | 
 |    |