| - Válasz helyet csak bólogattam és a mellkasára hajtottam a fejem. |
| Tovább mentünk…Eszembe jutott valami: |
|
|
|
| - mit hallottál akkor?... |
|
|
|
|
|
|
| -Semmit…és éreztem h rám néz. |
|
|
|
|
| Szóval így akarta elérni, hogy ránézzek…Ügyes… |
|
|
| Nem akartam hazamenni. Azt hiszem ő se..Az út mellett volt egy pad. |
| leültünk oda. Magához húzott és csak ültünk csendben. Annyi |
| mindnet akartunk mondani egymásnak..de éreztük, hogy nem ez |
| a megfelelő pillanat.Egy idő után feltámadt a szél…Szomorú |
|
| voltam..és boldog…Még mindig alig bírtam felfogni, hogy |
|
| anyuék válnak! Elindultunk..a szálloda elé érve Bill puszival köszönt |
| el, hiszen itt már megláthattak midnekt a lesifotósok. A fülembe |
| súgta: |
|
|
|
|
|
|
|
|
| - Holnap taálkozunk. |
|
|
|
|
|
|
| - Jó.-válaszoltam és belenéztem abba a gyönyörű mélybarna |
| szemébe….. |
|
|
|
|
|
|
| |