Nagyon lassan teltek az órák, pedig sokat beszélgettünk Rékával.
Még mindig csak fél 3 van! Zenét is hallagttunk, persze th-t:d
Volt egy olyan változatú cd-m ahol nagyon hallani ahogy Tom énekel
szerintem furcsa…..Jobb h Bill az énekes, de amikor ezt
megmondtam Rékának ezt mondta:
- Sztem tom nagyon édesen énekel és szuperül gitározik..
Ajjaj, kezdem sejteni h ki lehet  akedvence….Már a 11 számot
és már fél 4 volt! Joenak megadtam a számom h ha kell feltudjon
hívni.Anyuékkal megbeszélltük h még maradunk. Azt modták h
akkor megyünk haza amikor akarunk és ha kell küldenek pénzt!
Tök jófejek. Joe mondta h ők fizetika  szállodánkat és ez tök jó
mert így végig ebben a szállodában lakhatunk.csörög a telefonom,
Joe az:
- Sziasztok lányok- mondta
- Még 7 perc és itt vannak a fiuk, gyertek le a szálloda elé!
- Oké sietünk!
Még gyorsan megnéztük magunk atükörben aztán sohajtottunk egy
nagyot és elindultunk le  a lépcsőn…………………
Amikor a szállloda elé értünk megláttuk Joet. Elég szomorú volt az
arca és kérdezés nélkül is rögtön belekezdett:
- Sajnálom csajok, de…..Georg és Gustav ma nem érnek rá..és..
nem tudnak eljönni , de -vidult fel- Bill és Tom jön!
- smmi baj-nyögtem ki..Igazából nem voltama nynira letörve…csak.
felkészültem rá h velük is találkozom.Mintha Joe olvasott volna a
gondolataimban:
- de azért amíg itt lesztek éppen elégszer találkozhattok velük is!
-Tesék?-nem akartuk elhinni.- nem csak egyszer, ma találkozunk
velük ?
- dehogy!- válaszolt mostmár vigyorogva Joe-Egész héten amikor
akartok!
-hu…….-akartam kezdeni acsodálkozást de Réka oldalba bökött,
mert egy nagy fekete limuzin gördült a szálloda elé. Kinyílt z ajtó..és
ott állt előttem teljes életnagyságabn TOM KAULITZ! Asszem
meg volt illetődve, mert ott állt a kocsi ajtajában, amíg belülről
német szavak soksága után kinyomakodott Bill……………