- Válasz helyet csak bólogattam és a mellkasára hajtottam a fejem.
Tovább mentünk…Eszembe jutott valami:
- mit hallottál akkor?...
-Semmit…és éreztem h rám néz.
Szóval így akarta elérni, hogy ránézzek…Ügyes…
Nem akartam hazamenni. Azt hiszem ő se..Az út mellett volt egy pad.
leültünk oda. Magához húzott és csak ültünk csendben. Annyi
mindnet akartunk mondani egymásnak..de éreztük, hogy nem ez
a megfelelő pillanat.Egy idő után feltámadt a szél…Szomorú
voltam..és boldog…Még mindig alig bírtam felfogni, hogy
anyuék válnak! Elindultunk..a szálloda elé érve Bill puszival köszönt
el, hiszen itt már megláthattak midnekt a lesifotósok. A fülembe
súgta:
- Holnap taálkozunk.
- Jó.-válaszoltam és belenéztem abba a gyönyörű mélybarna
szemébe…..