Tom Kaulitz: „Szeretem a rocksztár élet túlzottságát!”

A srác biztos magában,egy nagyszerű gitáros,és egy telhetetlen csábító,Tom minden pompájával megtestesíti egy rocksztár imidzsét. A Tokio Hotel kalandja által a fiatal művész teljesen hozzáférhetővé válik egy izgalmas élethez,és így megélheti legnagyobb álmait.

Mit tervezel a nyári vakációra?

Tom: Egyből egy távoli szigetre tudok gondolni,a nap,a gyönyörű tengerpart,türkiz víz,hosszú szundítások…Ez több,mint egy csodálatos terv.

El tudnád képzelni a nyarat flörtölés nélkül?

Tom: Amennyire vissza tudok emlékezni,nem hiszem,hogy valaha is eltöltöttem volna egy nyarat úgy,hogy nem jártam volna egy vagy több lánnyal! (mosolyog) Billel teljesen normálisan töltjük a hosszú vakációinkat,óriási turista komplexumokban,például a spanyol tengerparton. Rengeteg csinos lány volt ezeken a helyeken,és nem volt nehéz elcsábítanom néhányat közülük…(kacsint)

Egy nyár túl tudná szárnyalni az előző vakációt?

Tom: Véleményem szerint,a nyár igazából azért van,hogy szórakozzunk és mindent könnyedén vegyünk,különösen a szerelmet! Egy tikkasztó forróságú környezetben,távol az otthontól,fesztelen vagy,nyitott más dolgokra;érzed,hogy szabad és kötöttségektől mentes vagy,mivel tudod,hogy a vakáció végén mindenki vissza fog menni a saját otthonába. Abban sem hiszek,hogy egy nyári szerelem fennmaradhat. Mindenesetre ilyen még sosem esett meg velem.

Hiszel benne,hogy lehet barátság lányok és fiúk között?

Tom: Elvben semmi sem köti a fiúkat és a lányokat szigorúan baráti viszonyhoz. Másrészt elismerem,hogy az effajta kapcsolatok nagyon gyorsan megromlanak… Átalában az egyikük igazi érzéseket táplál a másik iránt,és az egyszerű barátságot egy romantikus elkötelezettséggé akarja kibontakoztatni. Ezért van az,hogy a lányok és fiúk közti barátságok mindig bizonytalanok.

Volt már olyan,hogy egy jó barátnődet vígasztalásból szándékosan elcsábítottad?

Tom: Nem,soha! Mindenesetre nem szándékosan…Útálom befolyásolni az embereket,különösen,ha egy lány barátom van nehéz helyzetben.

Meg tudnál bocsátani egy árulást?

Tom: Ez attól függ,hogy ki az áruló…Azt hiszem csak annak a három embernek lennék képes mindent megbocsátani,akik a legközelebb állnak a szívemhez: az öcsém,Bill,az édesanyám,Simone,és a legjobb barátom,Andreas. Mindenki más iránt nem éreznék szánalmat és nem adnék nekik második esélyt.

Haragot tartanál?

Tom: Igen,ez érthető! Mindig visszavágok azoknak,akik megtámadnak. Ezzel úgy vagyok,hogy szemet szemért,fogat fogért.

Tudnál példát mondani?

Tom: Középsuliban busszút álltam egy pár kellemetlenkedőn,nem is egyszer. Nagyon bomlasztó diák voltam,mindig kész voltam rá,hogy bajokat idézzek elő. Bizonyos gátlástalan diákok nem haboztak beárulni engem az igazgatónak. Komolyan megmondták…útálom a pletykálkodókat!

Miféle problémákat csináltál?

Tom: Oh,nem igazán voltak gonoszak… én csak egy fegyelmezetlen diák voltam,nem egy bűnöző. Kis csínyeket követtem el,hogy provokáljam vele a tanárjaimat,mint például tintát öntöttem a székükre,ragasztót tettem az ajtókilincsre vagy graffitiket rajzoltam az asztalokra…

Milyen szóval vagy tettel lehet felbosszantani?

Tom: Általánosságban elég jól tűröm a kritikát,kivéve ha azt a hátam mögött mondják. Szeretem,ha az emberek a szemembe mondják a dolgokat. Szerintem nem vagyok különösen érzékeny típus,vagy ilyesmi. Soknak kell ahhoz lennie,hogy bosszantson. De Bill a szakértő ebben a témában!(nevet) Amióta ismeri az összes gyenge pontom,tudja hogyan sértsen meg,és veszítsem el a hangulatomat…

ÖNBIZALOM (titok)

Egy nagyszerű szerető a csinos lányoknak és sohasem fukar a számos szerelmi hódításairól szóló csípős kijelentésekkel,Tom azonban megtagadja,hogy megszállott nőcsábász lenne. „Sosem megyek a lányok után,túl büszke vagyok ahhoz! Ők azok,akik odajönnek hozzám,” árulja el a fiatalember teljes alázatossággal…

Milyen szituáció dühítene fel igazán?

Tom: Útálom,ha valaki félbeszakít egy vitát anélkül,hogy engedné,hogy kifejezhessem magam. Például amikor a Tokio Hotel dolgairól beszélünk,ha valamelyikük elhagyja a szobát mielőtt megoldanánk az összes problémát,hajlamos vagyok bedilizni! (nevet)

Milyen hibákat viselsz el a legkevésbé a banda többi tagjában?

Tom: Georg nemtörődömsége az őrületbe kerget! És ezt egy lusta ember mondja!(nevet) Ez igaz,szeretek későn felkelni és alkalmanként lustálkodni,de sok mindenből ki is veszem a részem. Georg állandó hibernálás alatt van. Akárhol vagyunk,nem számít mennyi izgalmas dolog van,hogy csinálhassuk és felfedezzük őket,Georg jobban szeret aludni…

Mi a legjobb tulajdonságod/egyéni jellemvonásod?

Tom: Úgy gondolom,hogy hiszek magamban. Ez higgadtan engedi élni az életem,anélkül,hogy ezernyi kérdést tennék fel magamnak. Ez másokat egyaránt megnyugtat. Megnyugtató,hogy olyan ember van körülötted,aki biztos magában. Következményként a hozzám közel álló emberek nem haboznak megkérni,hogy a véleményemet kérjék ebben vagy a problémáikról. Szeretem az ügyvéd szerepét játszani. (mosolyog)

Jól kijössz a hírnévvel?

Tom: Az első órák a közéletben egy kicsit bizonytalanok voltak,de nagyon gyorsan feltaláltam a helyzetet. Az összeköttetés a tömeggel,a szoros kötelék a rajongókkal,és a kapcsolat az újságírókkal…semmiség,de mégis megborzongató pillanatok. Imádom az izgalmat,amikor a stressz a tetőpontra hajtja,és a rocksztár élet túlzottságát!

Milyen más életpályát tudnál követni?

Tom: A zene a legnagyobb szenvedélyem,a legnagyobb gyerekkori álmom. Elég szerencsés vagyok,hogy ma a legjobb körülmények között élhetek. Zenével kelek,zenével alszom,egy szuper-töltetű közönség előtt játszom mindenhol egy kicsit Európában. Lehetetlenség számomra elképzelni,hogy mi mást csinálhatnék ebben a pillanatban.

Van valami szeszélyed/hóbortod,mint a hírességeknek?

Tom: Nem,ez nem az én stílusom,vagy a banda többi tagjáé. Egyikőnknek sincs túlzott igénye. Egy kis szóda,egy csomó chips és pizzák az asztalon,ez elegendően kielégít bennünket. Mellőzzük a túlzott szeszélyeket és az amerikai hírességek limuzinos felvonulását.

Mi az elképzelésed a kikapcsolódásról?

Tom: El tudnám magam képzelni a hozzám közel álló emberek társaságán belül,amint fekszünk a város parkjának pázsitján,sörrel a kézben,az eget nézve…nagyon egyszerűen. Nincs igényem sokmindenre,hogy jól érezzem magam: barátok,a természet egy szeglete,valami frissítőt italnak,és minden jó.