Ujabb interjú a Tokio Hotellel!

  2007.08.12. 19:24

Mit csináltok esténként elalvás előtt?

Georg: Nézem az esti híreket, majd elalszok tvzés közben. A tv persze megy egész este, és csak reggel kapcsolom ki ha felkeltem.

Gustav: Én így sosem tudnék aludni.

Bill: Tv kikapcs és szundi! Sosem hagyom bekapcsolva, mert alvás alatt zavarja a tudatalattidat és nem tudod kipihenni magad, másnap pedig teljesen kész vagy.

Tom: Be az ágyba, és 5 perc múlva már alszok is.

Hogy alszotok?

Bill: Elalvásnál mindig ide-oda vergődök. Egyszer hátra, egyszer hasra, aztán valahogy elalszok.Sosem úgy ébredek, ahogy elaludtam, hanem fejjel lefelé és az ágynemű, meg minden össze vissza áll.

Tom: Hason, oldalt, háton, tök 8.

Georg: Mindig az oldalamon alszok, bár az utóbbi időben gyakrabban a hason.

Horkoltok?

Tom: Nem.

Georg: Én horkoltam a turnébuszban?

Tom: Nem, de Gustav horkol.

Mennyi ideig csörög az óra, míg felkeltek?

Tom: Kétszer-háromszor, de aztán mindig egy félórával későbbre állítom.

Georg: Én tulajdonképpen nem is kelek föl rá. Vagyis beállítom az órát és felkelek, de kikapcsolom és alszok tovább.

Gustav: Én mindig koránkelek, fél 8-kor már fenn vagyok.

Bill: Tiszta fura. Mi alszunk olyan 15-16 óráig, de mégis fel kell húzni az órát, hogy felkelljünk és időben bent legyünk a stúdióban. Gustav a legtöbbször már órák óta fent van, bevásárolt és szerzett reggelit. Ez tényleg szuper, szívesen lennék olyan mint ő. Az ember így sokkal több mindent kap a naptól. De nekem ha van egy kis szabadidőm, akkor egyszerűen csak szundizom és későbbre állítom a wekkert. És ha még korán is fekszem le és már 6kor ágyban vagyok, akkor is alszok másnap este 6-ig. És még akkor is fáradt vagyok! Totál kész vagyok, de nem tudom miért.

Mennyi ideig tusoltok?

Bill: Hú, hát én egy igaz tusoló vagyok. Ha lehet így mondani.

Minden nap?

Bill: Ja, bár nem tesz vmit jót a bőrnek, de akkor is. Otthon nem szívesen tusolok, mert kádunk van, de a hotelben a zuhanyfülkében egy évig is. Szerintem tök klassz. Csak leülök és hagyom, hogy pocsoljon a víz.

Georg: Én pedig nagyon sokszor zuhanyozom, és sokáig is. Ha stresszes vagyok vagy elaludtam, akkor, ilyen 5 perceket, de amúgy 30-40 percet.

Tom: Én is imádok tusolni, ha van időm akkor eltart egy fél óráig is.

Mit esztek az olaszoknál?

Gustav: Pizzát, szalámit és Carbonnare-t valami szósszal.

Tom: Pizza, Szalámi! Margharite, Hawai, a klasszikus kajákat.

Georg: Tésztát sajt szósszal, paradicsommal és sok parmezánnal. Mindig extra adag kell a parmezánból.

Mi lesz a sulival?

Bill: Tom és én magántanulók vagyunk. Mindig kapunk anyagokat, megcsináljuk őket és visszaküldjük. Jövő év elején tesszük majd le a vizsgákat a kötelező tantárgyakból. Aztán pedig jön az érettségi.

Gustav: Nekem is ugyanez, én is most az érettségire tanulok.

Tom: Georg, pedig már leérettségizett.

Tartjátok a kapcsolatot az emberekkel a suliból, és tudjátok miből maradtok ki?

Bill: Nem nagyon. Sosem voltak, olyan nagy haverjaink a suliból. Mindig olyanokkal barátkoztunk, akikkel nem egy suliba jártunk. Kivéve egy embert, aki Tom és az én legjobb barátom is , aki még mindig oda jár. Mindig elmeséli, hogy mi történt. És ha hallom a régi tanárainkról szóló történeteket, nagyon boldog vagyok, hogy azt mondhatom, nekünk már nem kell ezt tovább csinálni.

Mit ajándékoztatok utoljára a szüleiteknek?

Bill: Anyának épp most volt szülinapja. Már régen terveztem, hogy veszek neki egy szabadidős táskát, és még Skunk-Anansie cd-t ajándékoztam neki.

Gustav: Hú, hadd gondlokodjak. Apukámnak vettem meg a legújabb Red Hot Chilli Peppers albumot, a Stadium Arcadiumot.

Tom: Én anyának aktatáskát és parfümöt adtam.

Georg: Anyának egy nagy növényt és hordozható navigációs kütyüt ajándékoztam, a mostoha apámnak pedig parfümöt és egy könyvet.

Mit csináltátok, ha kapnátok egy millió Eurót és egy hétvége alatt elkölthetnétek?

Bill: Nem hiszem, hogy egy hétvége alatt el tudnám költeni, de az biztos, hogy csinálnék egy nagy bevásárlást. Vennék magamnak gyorsan a neten keresztül egy villát, vagy el mennék egy kaszinóba, ahol tényleg el tudnám verni a pénzt. Mondjuk ehhez túlságosan zsugori vagyok, fájna érte a szívem. De ha ennyi pénzt kapnék, akkor ezt csinálnám.

Georg: Autót venni- venni egy házat, valahol melegebb éghajlaton és saját klubbot nyitni. Talán egy szigetre utaznék, ahol tényleg nagy partit tudnánk csapni, vagy esetleg New Yorkba.

Tom: Igen, az autók jó ötlet. Elmennék ünnepelni és minden embert meghívnék egy pezsgőre.

Miről beszélnétek szívesen még többet?

Bill: A legszívesebben a zenéről mesélek, mondjuk így is úgy is ezt teszem. Valami, amiről az ember velem a legtöbbet beszélhet, az valószínűleg Nena.

Tom: A kedvenc témám a zene, de magamtól én sem tudok mindent.

Mi volt az első plüssállatotok?

Georg: Egy kacsa, akit Trude-nek neveztünk el. A nagymamámtól kaptam, mikor megszüllettem.

Tom: Én is kaptam egyet a születésemkor, egy kutyát. De neki nem volt neve, egyszerűen csak kutyának hívták.

Mi a legvidámabb történet gyerekkorotokból?

Bill: Ó, Istenem. Mikor Tom és én még egészen kicsik voltunk, volt egy új szőnyeg a lakásban. Épp a virágokkal játszottunk, és az egész ráömlött a szőnyegre. Elég kellemetlen volt…..

Tom: Én egy olyan ember vagyok, aki szeret vitatkozni, ezért is gondolom, hogy sok probléma, lehetett velem. Billel pedig egész nap veszekedtünk, meg rosszalkodtunk, elég fárasztó gyerekek lehettünk.

Georg: Ez ma is így van!

Tom: Mindig idősebb barátaink voltak, lépést akartunk tartani velük. Szörnyű, de ugyanakkor kedves gyerekek voltunk.

Mi volt az első szavatok?

Georg: Az első szavam, a holló volt. Nagyszüleimnél laktam az előszobában, mert a szüleim még egyetemre jártak, és az utcában mindig sok holló ült a fán. Tök vicces.

Tudjátok, hogy mi lett volna a nevetek, ha lányoknak születtek?

Georg: Sejtelmem sincs.

Tom: Nekem ezen anya nem gondokozott, tudta, hogy fiú leszek, meglátott és mondta: Ő Tom!

Mit nem tennétek meg soha, mindegy mit is ajánlanának fel nektek?

Tom: Soha nem hagynám magam eltéríteni. Ha valaki pénzt adna és azt mondaná, hogy sose adjam ki ezt a slágert, akkor biztos, hogy nem tenném meg amit mond.

Georg: Én pedig sose operáltatnám át magam.