| Aztán felmentem a szobámba. Amikor beléptem megláttam |
| a könnyein át rám mosolygó Laurát… |
|
|
|
| -Köszönöm- mondta halkan…-nem is tudtam, hogy ennyire |
| szeretsz! |
|
|
|
|
|
|
| -Hülye vagy .- feleltem- persze hogy szeretlek.. |
|
| bevettem az ölembe, ami nem volt nehéz, mert sokat fogyott. |
| Aztán elmeséltem neki mindent…Minden apró részletet |
| ami Németországba történt velem.. A tesóm csak ennyit |
| felelt: |
|
|
|
|
|
|
|
| -Örülök, hogy legalább neked is van valakid…mert |
|
| nekem itt vagy te… |
|
|
|
|
|
| -Nekem meg itt vagy te…de azért boldog vagyok Bill |
| miatt… |
|
|
|
|
|
|
| -Milli..-mondta a húgom- alhatok ma nálad? |
|
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
